Az első találkozás egyetlen kérdésre válaszol: van-e itt annyi, hogy érdemes legyen még egy estét rászánni. A második másra válaszol — arra, hogy ez tart-e valahová, van-e formája, vagy csak udvarias mindkettőtök. A legtöbb kapcsolat, ami csendben elhalványul, itt halványul el, és nem azért, mert valami elromlott, hanem mert senki nem vitte előre a dolgot.
Az első találkozás mindkettőtök számára meghallgatás: legjobb viselkedés, biztonságos témák, semlegesnek választott helyszín. A másodikon derül ki, hogy az első csak előadás volt-e. Ez azt jelenti, hogy a formátumnak változnia kell. Nem drámaian — nincs hétvégi kiruccanás, nincs nagy gesztus —, de eléggé ahhoz, hogy ne csak üljetek egymással szemben, és ismételjétek az állásinterjút.
A leghasznosabb váltás a „lenyűgözéstől” a „megmutatkozás” felé visz. Az első randevún az információt kezeled. A másodikon el kell engedned belőle valamennyit: milyen is a heted valójában, min dolgozol, mi az, amiben nem vagy biztos. Az emberek abból döntenek, hogy megbízhatnak-e benned, mennyit vagy hajlandó megmutatni magadból — nem abból, milyen jól adod elő a fényesített változatot.
Aki a második randevút kérte, az tervezi. Ez az egész szabály, és elkerüli azt a sodródást, ami több kapcsolatot öl meg, mint bármilyen összeférhetetlenség — azt az „egyszer majd megismételjük”-et, amit egyikőtök sem vált át konkrét randevúvá.
Ha te tervezed, konkrét javaslattal érkezz, ne kérdéssel. A „csütörtök, a sarki borozó, hét óra” könnyen elfogadható vagy módosítható. A „mit szeretnél csinálni?” visszaadja a munkát, és határozatlanságnak tűnik, ami pont az ellentéte annak a tulajdonságnak, amit itt a legtöbben keresnek.
Ha ő tervezi, hagyd. Ne alkudozz sokat a helyszínen, ne „fejeld fel” kérdezés nélkül, és ne érkezz alternatívák listájával. Az, hogy könnyű veled tervezni, önmagában is jelzés — és ritkább, mint a nagyvonalúság.
A második randevúnak rövidebbnek kell lennie az elsőnél, nem hosszabbnak. Kilencven perc és két óra között van a jó forma: elég hosszú ahhoz, hogy kiderüljön, az első találkozás nem véletlen volt, elég rövid ahhoz, hogy senki ne érezze csapdában magát, ha nem működik.
Jó formátumok: egy galéria vagy kiállítás, utána egy ital; egy séta céllal; egy bár csendes sarokkal és sor nélkül; késői ebéd vacsora helyett. Minden, aminek van beépített vége, a javadra válik, mert mindkettőtöknek elegáns kijáratot ad, ami nem elutasítás.
Rossz formátumok: második vacsora ugyanolyan típusú étteremben; bármi, ami több órás fix elköteleződést jelent; bármi, ami taxit igényel egy második helyszínre, mielőtt az elsőt tisztáztátok; és bármi, ami elég sokba kerül ahhoz, hogy kötelezettséget teremtsen. A második randevú nem az a hely, ahol az anyagiakat mutogatod. Az a hely, ahol az ítélőképességedet mutatod.
A pénz az, amire mindenki gondol, és amiről senki nem akar elsőként beszélni. A második randevú nem a teljes beszélgetés pillanata a támogatásról — az később való, és közvetlen beszélgetésbe való, nem célzásba. De ez a pillanat arra, hogy elvedd a súrlódást.
A gyakorlati verzió: te hívtad, te fizetsz, csendben, beszéd nélkül. Ha nyúl a számláért, hagyd, hogy elmondja, és válaszolj egyszer — „szeretném én állni” —, és ha ragaszkodik, a következőt ő állja. Nem a gazdagságot mutatod, hanem a könnyedséget, és a pénz körüli könnyedség az, ami lehetővé teszi a későbbi beszélgetést.
Mit ne tegyél: ne említsd, mennyibe került bármi, ne hasonlítsd a helyet valami drágábbhoz, és ne használd a számlát annak bizonyítására, hogy komolyan gondolod. Mindhárom kellemes estét csinál tranzakcióból, mielőtt bármelyikőtök eldöntötte volna, hogy az.
Egy jó második randevú nem azt jelenti, hogy a kapcsolat megállapodott. Azt jelenti, hogy mindketten szeretnének egy harmadikat. Ez a teljes következtetés, ami ebben a szakaszban elérhető, és többnek tekinteni a leggyakoribb hiba mindkét oldalon.
Ha az este jól sikerült, a hasznos lépés kimondani ezt egyenesen, és javasolni a következő lépést, anélkül hogy határidőt tennél mellé. A „Jó volt — szeretném, ha jövő héten újra találkoznánk” teljes mondat. Nem kell utána megbeszélni, mi vagytok, mert még nem tudjátok, és ennek az ellenkezőjét színlelni az, ahogy az emberek olyan kapcsolatokba kerülnek, amit egyikük sem választott.
Ugyanígy: ne gyárts mesterséges hiányt. A tanács, hogy viselkedj kicsit elérhetetlenül, azokon működik, akik bizonytalanok benned; azokon nem, akik arról döntenek, hogy egyenes vagy-e — és a legtöbb ember, akit igazán akarsz, ilyen.
A második találkozón az értékelés nagy része lekerül a felszínről. Az éttermet már senki nem minősíti. Amit olvasnak, az a következetesség: ugyanaz az ember jött-e ma, aki múlt héten, passzolnak-e a történetek, tart-e a modor, amikor lassú a kiszolgálás, és őt érdekli-e a dolog, vagy a róla alkotott elképzelést.
Az utóbbi többet számít, mint a férfiak gondolnák. Az ilyen kapcsolatok olyan embereket vonzanak, akiket egy kategória izgat — nagyvonalú férfi, fiatalabb nő, egy bizonyos fajta este —, és ezt az árulja el, ha a beszélgetés általános marad. A konkrét érdeklődést nem lehet összetéveszteni: emlékszel, mit mondott a nővéréről, rákérdezel arra, amit mellékesen említett, észreveszed, amikor fáradt. Ebből semmit nem lehet sokáig színlelni, és ezért többet ér bármilyen helyszínnél.
Néha a második randevún derül ki, hogy valami, ami ígéretesnek látszott, lapos. A beszélgetés nem indul be, vagy beindul, de semmi nem landol, vagy az egyikőtök fejben máshol van. A hiba az, ha az este meghosszabbításával, még egy üveg rendelésével vagy udvariasságból felajánlott harmadik randevúval próbálod megmenteni.
Fejezd be a természetes ponton, melegen, és gondold komolyan: „Köszönöm — jó volt, és azt hiszem, ismerősként jobban működnénk.” Aztán hagyd ennyiben. A tiszta lezárás egy kicsit kínos percbe kerül. Az elnyújtott mindkettőtöknek egy hónapjába.
Van a tempónak egy olyan változata is, aminek semmi köze a naptárhoz: mennyit nyitsz ki az életedből. A második randevúra egy kis feltárulkozás jó — hol dolgozol nagyjából, milyenek a heteid, egy dolog, ami fontos neked. Mindent egyszerre nem intimitás, hanem adatletöltés, és általában magánynak vagy eladói prezentációnak hat. Az egyszerű szabály: válaszolj a feltett kérdésre, plusz egy mondat. Ez elég ahhoz, hogy nyitottnak tűnj, és nem annyi, hogy a másiknak cipelnie kelljen.
A harmadik találkozóra a dolog formájának az asztalon kell lennie: milyen gyakran látnátok egymást, mit keres mindkettőtök, és hogyan néz ki az anyagi oldal. Nem megnyerendő alkuként, hanem annak leírásaként, amit mindketten javasoltok.
Az ok, amiért érdemes korán megtenni, egyszerű: az alternatíva rosszabb. A feltételek nélkül egy hónapig sodródó kapcsolatok kétféleképpen végződnek: valaki kihasználtnak érzi magát, vagy valaki csapdában érzi magát. Egy rövid, kicsit kínos beszélgetés a harmadik randevún mindkettőt megelőzi, és akik ezt a beszélgetést le tudják folytatni, pont azok, akikkel érdemes kapcsolatot építeni.
Nem minden jó első randevú érdemel másodikat, és nem minden jó második érdemel harmadikat. Három dolgot érdemes következtetésként, nem fejtörőként kezelni: következetesen homályos abban, mit akar, miközben elvárja, hogy te javasolj tovább; a beszélgetés csak akkor működik, ha logisztikáról szól; vagy azon kapod magad, hogy a hangulatát kezeled, ahelyett hogy élveznéd a társaságát.
Ezek egyike sem kudarc. Információ, és minél előbb cselekszel az információ alapján, annál kevesebbe kerül mindenkinek az idejéből. Egy rövid, meleg üzenet — „Jó volt megismerni, de nem hiszem, hogy ez a megfelelő” — teljes lezárás, és nem igényel indoklást.
Tetszett? A saját szerelmi történeted még megírásra vár.
Csatlakozz ingyenLényeges sütiket használunk a bejelentkezés fenntartásához, és opcionális sütiket a webhely használatának megértéséhez. Válaszd az „Összes elfogadása” lehetőséget, vagy tartsd meg csak a lényegeseket. Adatvédelmi irányelvek
Az EliteSugarMeet csak felnőtteknek szól. A folytatással megerősíted, hogy legalább 18 éves vagy.